A marosvásárhelyi Azomureș újraindítása továbbra is bizonytalan, és egyre több jel utal arra, hogy a kombinát nem tud gyorsan visszatérni a normális működéshez. A Romgaz ugyan megtette a stratégiai lépést az üzem termelési tevékenységének átvételére, de a földgázellátás, a piaci feltételek és a jóváhagyási folyamatok miatt az újraindítás rövid távon továbbra sem tűnik reálisnak.
A helyzet kulcskérdése továbbra is a földgáz. Az Azomureș az ország egyik legnagyobb ipari gázfogyasztója, és már korábban is többször azért állította le a termelést, mert a gázárak mellett a működés nem volt gazdaságos. Az Economedia korábban arról írt, hogy a gyárban a 2024 augusztusában leállított termelés nem indul újra, mert nincs elérhető földgáz versenyképes áron, és rövid távon nem is látszott az újraindítás lehetősége.
A Romgaz május végén jelentette be, hogy aláírta az Azomureș termelési tevékenységéhez szükséges eszközök, szerződések és az ezekhez kapcsolódó működési elemek átvételéről szóló szerződést. A tranzakció ugyanakkor még nem zárult le véglegesen, mert ahhoz a Romgaz részvényeseinek jóváhagyása, a Versenytanács engedélye és a külföldi befektetéseket vizsgáló bizottság hozzájárulása is szükséges. Ez azt jelenti, hogy az állami vállalat belépése önmagában még nem egyenlő azzal, hogy a marosvásárhelyi gyár akár heteken vagy hónapokon belül teljes kapacitással újra tudna indulni.
A korábbi tapasztalatok is óvatosságra intenek. Az Azomureș az elmúlt években többször részlegesen újraindult, majd ismét leállt, mert a földgáz ára és a piaci környezet rendre ellehetetlenítette a nyereséges működést. A kombinát napi gázfogyasztása még csökkentett termelés mellett is meghaladta az 1 millió köbmétert, ami jól mutatja, mekkora ellátási és költségoldali nyomás nehezedik egy ilyen üzemre.
A mostani helyzetben ezért a 2027-es újraindítási forgatókönyv tűnik egyre hihetőbbnek. Ezt nemcsak a piaci bizonytalanság támasztja alá, hanem az is, hogy a Romgaznak előbb le kell zárnia az átvételt, biztosítania kell a működéshez szükséges földgázt, és olyan üzleti modellt kell kialakítania, amely mellett a műtrágyagyártás nem termel újra veszteséget.
A tét messze túlmutat egyetlen gyár sorsán. Az Azomureș Románia legnagyobb műtrágyagyártója, ezért a termelés tartós kiesése nemcsak a marosvásárhelyi ipart és a munkahelyeket érinti, hanem az egész román mezőgazdaságot is, amely egyre inkább importra szorul. Éppen ezért a következő hónapokban nem az lesz a fő kérdés, hogy a Romgaz képes-e átvenni az üzemet, hanem az, hogy tud-e hozzá elegendő és versenyképes árú földgázt biztosítani.
